Lel Ki Főzde

LÁSS TÖBBET A SÜTINÉL 

Keszthely külvárosában található egy vintage stílusú gyöngyszem. A Lel Ki Főzde. Már a névválasztás is különleges és elgondolkodtató. Amikor belépsz a cukrászdába, nem tudod nem érezni azt a sok pozitív energiát ami körbevesz. Pasztell színekbe öltöztetett Thonet székek, fehérre festett ablakzsaluk, amik között egy-egy inspiráló mondatot olvashatunk. Talán az én személyes kedvencem: "Mindenki azt kapja meg az életben, amit elég bátor kérni"… A helyiségben a kis körasztaloktól a második esélyt kapott konyhaszekrényen át a régi tejes kannáig mindennek története van. 

Hogy mi is ez a történet, azt már Szennyai Anita tulajdonos meséli el…

Hogy kezdődött ez a sztori, hogy jött a cukrászda ötlete?

"A cukrászda jövőre lesz 10 éves így az ötlet is, hogy sütéssel szeretnék foglalkozni. Az élet furcsa fintora, hogy egy teljesen más irányból jövök. 17 éves koromig orvosnak készültem, de végülis úgy hozta a sors, hogy magyar történelem szakra mentem, így lettem végül magyar történelem tanár. Ezután pénzügyet végeztem és végül abba helyezkedtem el.

Már ott kezdtem érezni, hogy nem vagyok a helyemen, nem ez az én utam…"

Nem érezted elégnek?

"Nem. Annyira nem, hogy volt egy pont az életemben, amikor teljesen besokalltam tőle, és ezt a besokallást úgy kell érteni, hogy eladtam az autóm és abból a pénzből teljesen egyedül elutaztam Balira. Ez volt az első ilyen nagy szembenézés."

Azért ehhez elég nagy löket kell, hogy valaki egy ilyen elhatározásra jusson, nem?

"Hát a löket maga az volt, hogy már eléggé szenvedtem ahhoz, hogy elmenjek. Tudod mindig azt mondják, hogy változtatni csak az tud, aki már eléggé szenved egy bizonyos helyzetben vagy életszakaszban. Az volt bennem, hogy nekem innen el kell mennem. Azt éreztem, hogy most változtatnom kell az életemen, mert ha nem változtatok akkor bele fogok halni. Ezért úgy döntöttem, hogy felülök egy Balira tartó járatra…"

Milyen volt megérkezni Balira ?

"Amikor leszállt a gép bele sem gondoltam, hogy milyen messze vagyok otthonról…Azt éreztem, hogy végre megérkeztem egy helyre, ahol nem a külsőségek számítanak. Három méterrel a föld felett lebegtem…"

Szabadnak érezted magad?

"Teljesen szabadnak! Nyílván voltam olyan távolságra, hogy teljesen máshogy tekintsek, az akkor itthon megélt problémákra. Ott elengedtem mindent. Úgy éreztem kiléptem ebből a körkörös fájdalomból. Azokat a gondokat amikkel szembesültem itthon, Balin nem éreztem aktuálisnak."

Mik voltak azok a fájdalmak amikre gyógyírt kerestél?

"Akkoriban költöztem el otthonról, teljesen egyedül voltam egy idegen környezetben. Volt egy mérgező párkapcsolatom ami padlóra tett. Kiléptem egy nárcisztikus családi környezetből és beléptem egy ugyan olyan nárcisztikus, mérgező párkapcsolatba. Egy ponton aztán jött a felismerés, hogy nem kell senki ahhoz, hogy megálljam a helyem akár a világ egy távoli pontján is. Ez egy plusz visszacsatolás volt, ami ehhez a cukrászdához is vezetett. Most már tudom, egyedül is mindenre képes vagyok, de nyílván kellett ehhez az is, hogy ezt az utat is egyedül éljem meg. - Az ilyen egyedül megélt utazásokat receptre írnám fel mindenkinek!"

Milyen gondolatok kavarogtak benned hazafelé amikor a repülőn ültél?

"Főleg az, hogy mindent megteszek majd, hogy ide újra és újra vissza térjek. Illetve a gondolat, hogy ugyan az vár majd rám amit otthagytam. Akkor megfogadtam, hogy ha egyszer nekem lesz elég pénzem, akkor nem fogom gyűjtögetni, vagy tárgyakra pazarolni, hanem arra fogom költeni, hogy lássam a világot. Mert ha több nézőpontot és kultúrát ismersz meg akkor az visszacsatol hozzád, egy az, hogy Te éppen hol tartasz, kettő, mivel kell megküzdened. Illetve látod azt, hogy egyes emberek, sokkal kevesebb dologgal is mennyivel boldogabban tudnak élni."

Betartottad a magadnak tett ígéretet és több mint 50 országba jártál. Van olyan dolog ami az utazások során nagyon megérintett?

"Az étkezés és a különböző kultúrák ételhez való hozzáállása talán az ami nagyon megmaradt bennem. Lehet azért mert számomra sem ismeretlen, hogy milyen amikor rettentő kevés pénzből kell kigazdálkodni a napi betevőt. Jártam Afrikában és ebből a szempontból az ember lelkét nagyon meg tudja gyötörni, hogy kisgyerekek futnak oda hozzád és ölelnek meg pusztán azért mert adsz nekik egy tábla csokoládét. Viszont látod hogy ők, minden nehézség ellenére is boldogok. Illetve még Japán az, ami nagyon megmaradt bennem. Azt hiszem az volt a kedvencem."

Változás…újra itthon…

Hogy alakultak a dolgok?

"Nem sokkal később az élet úgy hozta, hogy elkaptam egy súlyos betegséget, "élet halál között lebegtem". Akkor volt az a pont amikor eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Ebben az időszakban derült ki a gluténérzékenységem is. Ekkor indultam el igazán azon az úton ami a Lel Ki Főzdéhez vezetett. Abban az időszakban rengeteg keresztallergiám volt, szinte semmit nem tudtam megenni. Tojást is majdnem 4 évig nem ettem. De én úgy gondolom ennek is megvan a miértje. Ha az embernek a saját magával való belső kapcsolata nincs rendben, akkor felborulnak ezek a dolgok. Szóval szerintem nem feltétlenül csak valós élelmiszer intolerancia van a háttérben, hanem ennek komoly lelki okai is vannak, és ha vissza tudunk menni erre a pontra akkor ez is képes javulni."

Otthon sütésből cukrászda… Hogy indult az út?

"A gluténérzékenységem miatt elkezdtem otthon sütni magamnak. Úgy éreztem ezzel táplálom a testem és a lelkem is. (De hozzá kell tennem, nem voltam soha az a nagymama mellett sürgő forgó kislány, akinek mindene a sütés.) Egyszerűen csak azt éreztem sütés közben, mintha visszataláltam volna magamhoz. A belső szorongások amik bennem vannak, amire megcsinálok egy tortát eltűnnek. Ezeket a sütiket elkezdtem, nem csak magamnak de a barátoknak is készíteni, akiktől rengeteg pozitív visszajelzés érkezett. Akkoriban csináltam meg a Facebook oldalt is, melynek még nem tudatosan, de a Lel Ki Főzde nevet adtam. Őszintén, nem gondoltam volna, hogy egy Facebook oldalból ez lesz, egy valódi cukrászda… Én csak annyit éreztem, hogy akkor és ott jobban vagyok a sütéstől. Nem gondoltam túl…"

Hogy lett ebből "valódi" cukrászda?

"Legelőször Vonyarcvashegyen nyitottunk egy üzletet, ott volt az első Lel Ki Főzde.Az előtt soha nem gondoltam volna, hogy lesz egyszer egy cukrászdám. Nekem tényleg nem volt egy forintom sem. Vízióm volt, lendületem volt, dolgozni tudtam. Már csak a hogyant kellett kitalálni. Akkoriban, olyan emberekkel hozott össze az élet, akik hittek bennem. Így sikerült elindulni ezen az úton. Azután az egész történetet egy kicsit költöztettük, és Keszthelyen ( itt ahol most vagyunk) nyitottuk újra a Lel Ki Főzdét. Amit így nagyon erősen láttam magam előtt az az volt, hogy mennyire jó lesz ha a két helyiséget egy üveg fallal válasszuk el, és átlátnak majd a vendégek a műhelybe. Ezt nagyon szerettem volna megvalósítani és itt a hely adott volt. Szerintem a megvalósulás során az volt a legnagyobb húzóerő, hogy olyan emberektől kaptam támogatást, akik nem a családi és a baráti körbe tartoztak, de ennek ellenére meglátták bennem azt, amit én akkor még nem láttam magamban…"

Mit szólt a család?

Hát nem igazán értették, hogy két diplomával miért szeretnék én cukrászdát nyitni. Főleg, hogy soha nem is szerettem sütni. Ez meglepő lehet, de nagyon utáltam a konyhában lenni.

Említetted, hogy te fejleszted a recepteket, te találod ki… Mennyi idő egy ilyen recept megalkotása?

"Most már gyorsan megy. De az elején még nagyon nehézkes volt. Próbálgattam, hogy olyan ízeket készítsek, amik hagyományosak és megszokottak. De ez azért nem egy egyszerű feladat mentes alapanyagokból. Tíz évvel ezelőtt, még nem lehetett ennyi mindent kapni a mentes étkezéshez. Nem volt ennyi féle liszt a polcokon, és nem találtál minden oldalon egy jó mentes receptet. Itt is azt éreztem közben, hogy megint rengeteg kreatív energiám felszabadul, a hagyományos helyett teljesen új ízvilág született. Az első négy évben nem is voltam hajlandó a hagyományos sütemények mentes változatát elkészíteni. Gondolok itt a képviselőfánkra, vagy dobos tortára… Most már ez azóta változott, újra készítünk például krémest is… "

Mit adnak ezek a sütik? Azon kívül hogy finomak…

"Ezek a sütik amiket mi itt kiteszünk a pultba, mind egy szelet belőlem.. Az én lelkemből, az én szorongásomból, a belső vívódásomból, a terápiámból egy szelet. Ezt úgy képzeld el, ha nagyon sok új süti van mondjuk egy adott héten, akkor, biztos lehetsz benne, hogy rohadtul szorongok éppen és így vezetem le. Ha én szorongok akkor nekem az a megküzdésem, hogy egy csomó új süti legyen, mert akkor a kreatív energiáimat arra tudom fordítani, hogy egy új desszert formájában kirakom magamból a szorongást. Ezt értem ez alatt, hogy egy minden szelet egy rész belőlem.

Biztos volt már veled is olyan, hogy nagyon megkívántál egy süteményt, elkészítetted..és mire oda értél, hogy megkóstold, arra már egyáltalán nem kívántad… Az én értelmezésemben ez nem azért van mert közben ettél valamit, vagy megteltél az illatokkal, hanem azért mert mire végzel azzal a süteménnyel addigra a szorongást kirakod magadból, szó szerint kisütötted, és már nem kívánod…"

Milyen a vendégekkel a kapcsolatod?

"Nekem mindig is az volt a célom, hogy tudjak többet adni mint pusztán csak maga a süti.

Tehát nem az, hogy amikor ide bejön valaki, csak azt érezze, hogy de jó itt vannak mentes desszertek, hanem például - ha én vagyok itt bent a kávézóban - nem volt olyan, hogy ne kezdtünk volna el beszélgetni. Van olyan amikor két perc után, olyan mélyre megy a beszélgetés, hogy -valóban Lel ki főzde lesz."

Fontosnak érzed, hogy ilyen közvetlen kapcsolatot ápolj a bejövőkkel?

"Általában nem én kérdezem őket, valahogy maga a hely bír ezzel az "erővel". Aki bejön ide talán azt érzi, hogy biztonságot ad neki ez a hely. Hiszen látod, mindenhol kint vannak a pozitív idézetek és kicsit olyan ez mint egy terápiás rendelő. Itt ítéletmentesen tudnak beszélni a dolgaikról és szerintem ezt érzik. Itt is kicsit visszajön az, hogy orvosnak készültem és gyógyítani akartam. Mindig is volt és most is van egy ilyen küldetéstudatom…"

Ha most a nulláról kellene kezdened újra kezdenéd?

"Ugyan ezzel az ésszel és tapasztalattal határozottan igen!… de amúgy is valószínű újrakezdeném. Nem minden időszakot, azért van amit lehet kihagynék. Mondjuk a Covid eléggé próbára tette a vállalkozást. Amikor bejött a pandémia, harminc éves voltam, két éve voltunk nyitva és nagyon komoly döntéseket kellett meghoznom. Akkor nagyon felerősödött bennem megint ez a rossz érzés, hogy vissza kerülök oda ahonnan elindultam. De ebbe a sztoriba nem egyedül voltam, hanem a tizenhárom alkalmazottam is, akikkel együtt dolgoztunk. Őket figyelembe véve kellett döntéseket hoznom. Szóval elég szorongásokkal teli időszak volt. Annak ellenére, hogy ez is hozzá tartozott, ha újra kéne kezdenem ezt szívesen kihagynám."

Nem tudom nem észrevenni a tetoválást a kezeden… Két szó a két csuklódon. "Türelem - Elmúlik" - Miért pont ezeket a szavakat választottad?

"Ezt akkor csináltattam amikor Baliról hazajöttem. Ez a tetoválás számomra azt jelképezi, hogy a rossz dolgok is elmúlnak az életben, viszont a jó dolgok is ugyan úgy. Szóval az élet folytonos hullámzására emlékeztet, hogy amikor nagyon padlón vagy onnan is van kiút, viszont amikor valami jó történik, azt ne felejtsem el kiélvezni…"

Te magad vagy ez a vállalkozás, nehezen adod kik a kezedből a dolgokat?

"Nekem ez egy szeretet vállalkozás. Bár most a pénzügyi szakemberek, biztosan ezer oldalról cáfolni fognak, hogy szeretetből nem lehet megélni, így nem lehet vállalkozást vezetni. De azt hiszem erre én vagyok a jó példa, hogy igen is lehet. Mivel ez nekem ennyire fontos, ezért a feladatokat se bízom szívesen másra. Ha például valaki más írná meg helyettem a posztokat, akkor azt már nem érezném a magaménak. Itt még a bútorokat is mi csináltuk, szóval ez ennyire zárt burok…"

Tele van a vendégtér pozitív idézetekkel és régi vintage bútorokkal…Mesélsz erről egy kicsit?

"Igen.. mindenhol találsz egy idézetet és ennek is oka van. Amikor abban a nagyon mély időszakomba voltam, akkor az segített, hogy a szobámba mindenhol, csak pozitív idézetek voltak kirakva. Abszolút nem éreztem magam belül pozitívnak, de azt éreztem, ha belül nem is vagyok rendben, legalább a körülöttem lévő dolgok legyenek pozitívak. Nekem ezek segítenek a mai napig is…"

A bútorok színeinek kiválasztása tudatos volt?

"Mindenképp régi, vintage stílusú bútorokkal szerettem volna berendezni a belső teret. A nagyszüleim nagyon kedvesek számomra, rengeteg pozitív dolgot hoztam tőlük magammal. A papám ilyen "gyűjtögető", tőle nagyon sok dolgot megkaptam. Például ezeket a lámpákat amik itt lógnak. A szekrény itt mögöttem, a dédi konyhaszekrénye volt. Szóval, ez mind örökség… Mind kapott egy új esélyt. Nem mondtam le róluk, ahogy rólam sem mondtak le anno. Úgy gondolom, ha már egy ember van az életben aki nem mond le rólad, akkor az egy hatalmas lökést tud adni. Ebben a kávézóban az egyik ismerősöm festett le minden bútort, a színeket közösen találtuk ki. Ez mind hozzá tesz, hogy itt minden a mi kezünk munkája.

Van itt pár nagyon régi tejes kanna és pohár is. Amikor idősebb v vendégek jönnek be és észreveszik, akkor mindig felelevenednek bennük a régi emlékeik. Mondják is…szóval ez így elég jó érzés…"

Most az őszi dekoráció van kint, de amúgy minden asztalon egy fából kifaragott szó van. "Dream, Relax, Love, Smile" ennek van valami jelentősége?

"Azt veszem észre, hogy a vendégek tudat alatt választják ki az asztalokat. Amire a legnagyobb szükségük van, ahhoz a felirathoz ülnek le. Aki a "Relax" feliratot válassza annak nagy valószínűséggel tudom, hogy nyugalomra van szüksége. A "Love" feliratokhoz nagy százalékban egyedülállók ülnek le, vagy párkapcsolati gondokkal küzdők. Nagyon érdekes dolgok ezek, és ahogy a tudat alattink irányít bennünket…"

Számomra kicsit ijesztő mennyi minden derül ki rólunk akaratunkon kívül és hogy a legtöbb döntést a tudatalattink hozza meg. Ezután kicsit jólesett könnyedebb vizekre evezni. Anitát arról kérdeztem, melyik sütemény a személyes kedvence és milyen célokat tart még maga előtt, amelyek megvalósításra várnak…

Melyik a Te kedvenc süteményed?

"Mindegyik!… na jó viccet félre téve, nekem talán a legkedvesebb a Sacher. Finom szaftos és puha, isteni mandula lisztes piskótával. De nyílván mindegyiket szeretem. Viszont a mazsola tiltó listást a cukrászdában. Semmibe nincs mazsola! "

Van olyan álom ami még megvalósításra vár?

"Nagyjából mindent elértem amit megterveztem magamban, de mindig van valami ami megvalósításra vár. Jövőre lesz tíz éves a cukrászda, ennek kapcsán is teljes új süti kollekciót szeretnénk megvalósítani. Valamint már egyre jobban érlelődik a gondolat, hogy van bennem egy-két könyv…"

Végül mi lenne a tanácsod annak aki épp cukrászda nyitás előtt áll és kicsit elveszve érzi magát?

"Azt tanácsolnám, hogy először mindenképpen tájékozódjon az aktuális szabályokról és beszéljen sokat màs vendéglátós vállalkozókkal, hogy pontos képet kapjon mindenről. Nekem sokat segítettek ezek anno… Illetve ne egyszerre akarjon mindent megcsinálni, hanem lépésenként. Szóval hajrá, valósítsa meg az álmait!"

Már több mint két órája beszélgetünk Anitával így lassan elengedem, mert ezer a teendő a cukrászda körül. Szerintem még rengeteget tudna mesélni az utazásairól és az elért sikereiről, de egyelőre be kell érnünk ennyivel…

A keszthelyi Lel Ki Főzde egy igazán értéked adó cukrászda – mentsvár a rohanás, a stressz és a hétköznapi gondok elől. Ételfotósként öt csillagot adok annak az ötletnek, hogy csak egy üvegfal választja el a műhelyt a vendégtértől: nagy élmény látni, hogyan születnek meg a desszertek. Az interjú közben pedig egy gesztenyepürét is megkóstoltam, ami nagyon finom volt és igazi őszi hangulatot varázsolt.

 Ha keresel egy helyet, ahol figyelnek rád – akár ételintoleranciával élsz, akár csak egy kis szünetre van szükséged a Lel Ki Főzde biztosan jó választás lesz.