Süti Butik
LÁSS TÖBBET A SÜTINÉL
Zalakaros szívében található egy igazán lélekmelengető cukrászda.
Ez bizony nem az a hely, ahova csak egy percre ugrasz be. Ide megérkezel. Itt a sebesen szárnyaló idő nem ismert fogalom. Annyira nem, hogy hiába keresed: nem találsz órát a falon – és ennek bizony oka is van.
Borongics Anettel, a Süti Butik megálmodójával beszélgettem sikerekről, mélypontokról és arról az útról, amely a saját vállalkozásáig vezette.
Hogy kezdődött minden? Hogy lettél cukrász?
Kislánykoromban mindig szerettem a konyhában lenni, Édesanyám mellett segédkezni, sürögni-forogni. Nem készültem tudatosan cukrásznak, viszont egy kávézóról mindig is álmodoztam. Aztán úgy hozta az élet, hogy végül pék-cukrásznak tanultam. A Mamám és az Anyukám is nagyon jókat sütött, és a kelt tészták a mai napig közel állnak a szívemhez, de végül a cukrászat irányába indultam el. Amikor meglett a végzettségem, el is kezdtem sütni itt, Zalakaroson, egy étteremnek. Ekkor fogalmazódott meg bennem először igazán, hogy szeretnék egy saját helyet.
Vágytál arra, hogy valamit igazán a sajátodnak érezz?
Igen, nagyon. Az elején viszont nagy volt bennem a bizonytalanság. Elég tanácstalan voltam, főleg a vendégkört és az igényeket illetően. Nagykanizsán adódott egy lehetőség, amit egyszerűen nem hagyhattam ki. Egy kis üzlet volt egy irodaházban – nem az a belvárosi kávézó, amit korábban elképzeltem, mégis lehetőségként tekintettem rá. Iszonyúan sokat dolgoztam. Az elején nyilván nem termelt annyit, hogy alkalmazottat tudjak foglalkoztatni, így mindent magam csináltam. A mai napig nem fagyasztok le egyetlen süteményt sem, így a vasárnapok is gyakran azzal teltek, hogy előkészültem a hétfőre. Rengetegszer éreztem, hogy ez túl sok nekem. De a lelkesedésem vitt előre. A férjem és a szüleim végig mellettem álltak, és sokat segítettek az indulásban.
Hogy jött a névválasztás?
Egy pici üzletet szerettem volna, minőségi termékekkel és nagy ablakfelülettel, mint régen az igazi butikok. Így jött az, hogy Süti Butik.
Milyen volt az első nap a Süti Butikban?
Az első nap nagyon megragadt bennem. Emlékszem, hatalmas lelkesedéssel nyitottam, aztán reggel megérkezett a takarítónő, és elkezdte mondani, hogy "itt nincs sok minden, itt nincs forgalom…"
Ott álltam, és csak arra tudtam gondolni: te jó ég, hogy lehet valaki ilyen az első napomon? Teljes volt a pánik. Ezen az sem segített sokat, hogy a nap végén – ha jól emlékszem – 4 500 forint körül alakult a forgalmam. (2017-ről beszélünk.) Este csak álltam az üzletben, és azt gondoltam: "jó, Anett, ez nem lesz hosszú életű dolog." Nagyon élénken él bennem az is, amikor megérkezett az első tortarendelésem. Egy születésnapi tortát kértek, fekete erdő ízben. Annyira izgultam, hogy elrontottam a "Boldog születésnapot" feliratot – és kezdhettem újra az egész tetejét. Élményekből tehát nem volt hiány.
Volt olyan élethelyzet itt, ami nagyon megmaradt benned?
Hát, nem is tudom… rengeteg minden történt. Így visszatekintve – persze akkor egyáltalán nem volt vicces – az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor a sütővel sikerült beindítanom a tűzjelzőt, és miattam kiürítették az egész irodaházat. Az egy elég emlékezetes nap volt. Ennek ellenére az ott dolgozók azért nagyon szerettek, és sokan vásároltak tőlem.
De ami talán még fontosabb, hogy nagyon sok embert megismertem, akikkel a mai napig jó kapcsolatot ápolok. Ezért különösen hálás vagyok. Két évig működött ott a cukrászda, majd ezután jött a lehetőség egy belvárosi üzletre. Ez alatt a két év alatt már egyre több megkeresés érkezett, és voltak olyan felkérések is, amiket kifejezetten nagyon szerettem – ilyenek voltak például az esküvői kiállítások.
Az esküvői kiállításokat miért érezted olyan közel magadhoz?
Ott tényleg a saját ízlésedet viheted bele mindenbe. Az egész nagyon elegáns és összetett, és azokon a desszerteken, amiket egy ilyen alkalomra készítesz, igazán meg tudod mutatni, ki is vagy valójában. Nincs kötöttség, nem kell alkalmazkodni – szabadon alkothatsz. Emellett nagyon jó volt új embereket megismerni, beszélgetni, és kapcsolatokat kialakítani.
Említetted, hogy adódott egy lehetőség egy belvárosi üzletre – ez azért elég nagy lépés. Mesélsz erről?
A nagykanizsai Ady úton – ami egy sétálóutca, közvetlenül kapcsolódik a főúthoz – kiadó lett egy kis üzlethelyiség. Ebben már nem teljesen egyedül vágtam bele. Csatlakozott hozzám a férjem és az édesanyám is, így együtt indultunk el ezen az új úton.
Milyen érzés volt átvenni a kulcsokat?
Nagyon jó érzés volt. Nehéz szavakba önteni, de biztos vagyok benne, hogy ez egy olyan pillanat, amit soha nem fogok elfelejteni.
Ugye ez már egy olyan hely volt, amit megálmodtál még az elején. Milyen volt az indulás?
Borzalmas. Sajnos amikor nekiálltunk felújítani az üzletet, akkor láttuk igazán, hogy mekkora fába vágtuk a fejszénket. Rengeteget kellett rajta dolgozni, mire egyáltalán fogadóképes lett. Iszonyatosan idegőrlő volt azt látni, hogy csak mennek ki a pénzek a kiadásokra, miközben bevétel még nincs, hiszen nem tudtunk kinyitni, amíg zajlottak a felújítások. Egy nagyon stresszes időszak volt. Ez az a rész, amit soha, de soha többé nem szeretnék újra átélni.
Amikor végre elkészült, egy ékszerdoboznak éreztem. Az én kis ékszerdobozomnak. Nagyon-nagyon szerettem. A nyitás napján rengetegen voltak. Bevezettük a fagyit is a kínálatba, amit a vendégek kifejezetten imádtak. Közel volt egy iskola, onnan is sokan bejártak hozzánk, így igazán jól ment az üzlet.
Aztán jött a COVID, ami minket is nagyon nehezen érintett. Természetesen én is elkaptam, és a meglévő betegségemet sajnos nagyon felerősítette. Mire újraindult az élet, addigra az üzlet falai ismét felújításra szorultak. Kicsit olyan volt, mintha egymásra hatottunk volna: én sem voltam jól, és a hely sem.
A felújítási költségek viszont elképesztően magasak voltak, és mivel béreltük az üzletet, ráadásul a salétromos falakkal már egyszer megküzdöttünk, úgy döntöttünk, ezt még egyszer nem vállaljuk. Így arra az elhatározásra jutottunk, hogy nem Nagykanizsán, hanem Zalakaroson folytatjuk tovább az utunkat.
Miért pont Zalakaros? Van valami kötődés?
Mindenképp szerettünk volna egy szezonális helyet. Felmerült még a Balaton is, de a férjem testvérének volt itt Karoson egy üzlete amit már nem vitt tovább, így adott volt hogy Zalakaros lesz.
Karos egy elég kiszámíthatatlan város a vendéglátás szempontjából. Nyáron persze pezseg az élet, de a téli időszaktól nem féltetek, amikor belevágtatok?
Próbálom megszokni, de valóban nagyon kiszámíthatatlan. Kicsit nehéz a helyieket és a környékbelieket becsábítani, és ezt még szoknom kell. Az üzlet maga szerintem nagyon jó helyen van. Külön szeretem, hogy egy sarokházról van szó, így a közlekedés szempontjából is feltűnő. A parkolás is egyszerű a közelünkben, ráadásul itt van a Strand nyári bejárata is. Ha ezeket az adottságokat nézzük, ezért igazán hálás lehetek. Igyekszünk minden évben újítani, és mindig otthonossá, meghitté varázsolni a helyet.
Miközben Anettet kérdezgetem, a vendégek folyamatosan jönnek-mennek a cukrászdában. Ki egy süteményre, ki egy kávéra tér be. De a kávézóban nemcsak ezek kaphatóak.
Találhatsz a cukrászdában egy nagy polcot tele helyi és környékbeli termelők termékeivel: fokhagymakrémekkel, szószokkal, öntetekkel, gyümölcslevekkel, de vásárolhatsz teafüveket, sőt Anett édesanyja által készített lekvárokat is. Amit nem mellesleg a desszertekbe is használnak. Számomra nagyon szimpatikus, hogy valaki így együttműködik a helyi vállalkozásokkal, ezzel is segítve egymást. Nehéz lett volna, hogy ne kalandozzunk el a termelők világába, ezért gyorsan visszatérünk a süteményekhez..
Mesélj kicsit a desszertekről… milyen irányt képviseltek?
Nagyon szeretem a francia cukrászatot, de valahogy mégsem ezt az irányt választottam – és nem is a hagyományos, retró sütemények világát. Valahol a kettő között vagyok én.
Minden desszertbe próbálok beletenni valamit a saját látásmódomból, egy apró személyes elemet, ami különlegessé teszi. A szezonalítás például beleszól a kínálatba, hiszen szeretek az évszakokhoz illő ízeket kitalálni és dekorációkat használni. Emellett vannak mentes desszertjeink – glutén-, cukor- és tejmentes opciók – amelyek nagyon népszerűek. Évről évre egyre többen keresik ezeket.
Miért döntöttetek amellett, hogy készítetek mentes desszerteket is?
Elsősorban saját magam miatt kezdtem el mentes süteményeket készíteni, de azt látom, hogy egyre nagyobb az igény rá. Most, karácsonykor például szinte nagyobb arányban érkeztek mentes rendelések.
Készítünk gluténmentes apró sós és édes falatkákat is, amelyek szintén nagyon népszerűek.
Ha három szóval kellene jellemezni a desszertjeiteket, mik lennének azok?
Talán az egyszerűség, könnyedség, és hát… én.
Ez nagyon aranyos volt, és milyen igaz: hiszen minden süteménybe benne van egy kis részed.
Ha valaki először járna nálatok, melyik süteményt ajánlanád neki?
Talán a mákos zserbó szilvalekvárral.
Mit szeretnétek, hogy az emberek érezzenek, amikor bejönnek hozzátok?
Ha bejönnek, azt szeretnénk, hogy otthon érezzék magukat, és azt: állj nyugi, ne siess… most jó helyen vagy. Ez az oka annak is, hogy nincs óra a falon – így jobban érezhetik, hogy nem kell rohanni. Ezt sokszor sikerül is elérni, persze mindig akadnak kivételek.
Van olyan vendégvisszajelzés, ami nagyon megmaradt benned?
Igen. Egy kisfiú sokszor bejött hozzánk a nagykanizsai üzletbe, és mindig hozott egy kis ajándékot. Ő igazán a szívünk csücske volt.
Mire vagy a legbüszkébb?
A mesterlevelemre. Nagyon jó érzés volt átvenni. Nem is a szakmai része volt a legnagyobb kihívés, hanem minden egyéb, ami egy vállalkozás indításához és működtetéséhez hozzátartozik. Jog, vállalkozás ismeretek, oktatási ismeretek…stb. Számomra ez sokszor kihívást jelentett. Emellett nagyon büszke vagyok a bejgli versenyekre is. Két alkalommal vettünk részt, és ínyenc kategóriában bronzérmes lett a bejglink.
Van olyan álom, ami megvalósításra vár?
Álmok mindig vannak, persze. Talán az egyik ilyen, hogy szeretnék valahol egy Kővirághoz (Köveskál) hasonló hangulatú helyet. Nem éttermet, de egy pici kávézót, vagy valami hasonlót, ahol nyugodtan lehetne alkotni.
Kár, hogy az interjú közben nem láthattátok Anett arcát, ahogy az élményeiről mesélt, és ahogy a falon díszelgő mesterlevelére pillantott. Nagyon izgulós, és ezt többször is elmondta – látszik, hogy mindent a szívén visel és semmit nem vesz félvállról.
A Süti Butik nem csupán egy cukrászda – ez Anett álma, szenvedélye és kreativitása egy helyen. Itt minden sütemény egy kis történet, és minden vendég fontos részese a cukrászda életének. Talán éppen ez teszi igazán különlegessé a helyet: egy kis ékszerdoboz Zalakaros szívében, ahol meg lehet állni, és élvezni lehet az élet apró örömeit.
